„Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Máté 6,10

Elsõ látásra úgy tûnik, mintha az imádságnak ez a része csak hízelgés lenne. Olyan dolgokat kérünk, melyekre nem nekünk, hanem Istennek van szüksége. Mélyebben kell pillantani e kérések értelmébe. Isten neve akkor szenteltetik meg, amikor szeretete visszhangzik boldog gyermekei ajkán. Mikor a megvalósult boldogság hálája szól: Milyen jó vagy, Atyánk, milyen szép ez a világ, milyen jó élni, örülni és örömöt szerezni. Nem is kellene egyebet kérni, elég lenne ez a egy mondat, ha átéljük minden áldását. Az is a mi legfõbb vágyakozásunk: Jöjjön már el egy olyan világ, melyben nem a bûn, hanem egyedül Isten akarata uralkodik. Õ legyen az úr életünk, családunk, népünk, az egész világ felett. Valósuljon meg az õ szeretetrendelése mennyei tökéletességében. Ha ennek még nincs itt az ideje, legyen a mi otthonunk úgy az õ országának és akaratának otthona, mint egy követség területe idegen országban. Bármi történik kint a világban, a mi életünk maradjon meg az õ hatalmában. Úgy segítsen meg, hogy mi legyünk képesek országát építeni, akaratát teljesíteni, hûséges gyermekeként élni át uralmát mind itt, mind majd az õ mennyei országában. Maradt még valami kérnivalónk? Csak a részletekben. Azokat is mindig ebben a keretben kell kérnünk.

Mennyi Édes Atyám! Köszönöm, hogy te nem csak apró napi kérdésekben akarsz nekem segíteni. Emeld fel gondolataimat, vágyaimat a te gondolataid magasságába. Hadd lássak túl mindennapi gondjaim korlátain. Hadd kérjem, várjam és szolgáljam a te hatalmas, örök céljaidat. Köszönöm, hogy kellek neked, azért adtál életet nekem. Építs be engem is, mint parányi kis csavart, országod épületébe, építésének munkájába. Ha abban élek, nem érezhetem magam sem elhagyottnak, sem feleslegesnek. Add, hogy jöjjön el végre a te országod boldog uralma, s addig is a te akaratod valósuljon meg magam, unokáim, egyházam, népem, minden benned bízó ember életében. Ámen.

Idén immár hatodik alkalommal szervezték meg a nyárádköszvényesi református templom vendégházában a felsőnyárádmenti szórványtábort. Magukat a szervezőket is meglepte a gyerekek nagy számú jelentkezése.

Idén 30 gyerek vett részt a felső-nyárádmenti református szórványtáborban, amelyet évente megrendez a csíkfalvi missziói egyházközség. Bár a tavaly úgy tűnt, hogy egyre kevesebb az érdeklődő a vakációs foglalkozások iránt, idén mégis meglepő volt a jelentkezők nagy száma – mondta el lapunknak Kerekes József lelkész, aki feleségével, Katalinnal és a szülőkkel 2005 óta szervezi a tábort.

Bár református táborként hirdették meg, felekezettől függetlenül jelentkeztek a gyerekek Jobbágyfalváról, Csíkfalváról és Nyárádszentmártonból, a szervezők pedig senkit nem utasítanak vissza, hisz ezek a gyerekek legtöbbször barátaikkal szeretnének jönni, akikkel otthon naponta játszanak, tanulnak.