 Bár augusztus 7–8-án szervezik meg a Mezőbergenyei Napokat, a faluban már vasárnap elkezdődött az ünneplés. Erre több ok is volt. Először, mert a helybeli református gyülekezet svájci vendégeket fogad Bubikon-Wolfhausenből, akikkel 1999 óta ápolnak testvérgyülekezeti kapcsolatot, s akik azért érkeztek, hogy elhelyezzék a támogatásukkal felépülő diakóniai központ alapkövét. Másodszor, mert a gyülekezet volt lelkésze, Veress Gábor, a budapesti Klapka téri egyházközség lelkipásztora szolgált a templomban, aki prédikációjában kijelentette: Mezőbergenyének megmaradt az ünneplo szíve, ami miatt mindig öröm visszatérni.
Palack és alapkő
A mezőbergenyei református gyülekezet az utóbbi években erőteljes építkezésbe kezdett. A parókia udvarán svájci segítséggel korszerű, számos rendezvénynek helyet adó gyülekezeti házat építettek. Az elmúlt egy év leforgása alatt megépült a ravatalozó, amelyet két hét múlva, a falunapok keretében avatnak fel. Az építkezés be sem fejeződött, máris újabba kezdtek. Az egyháznak visszaszolgáltatott, 1896-ban épített felekezeti iskola a közelmúltban még állami óvodaként működött. Ennek kívánnak új rendeltetést adni. A mellette levő megrongálódott szolgálati lakást lebontották, a helyébe diakóniai központot építenek. A régi épületet a gyülekezet saját erőből tatarozza. Az új épület alapkövét a gyülekezet és a svájci vendégek jelenlétében július 25-én, vasárnap helyezték el. Az építésvezető és a svájciak képviselője az alapba egy palackot helyezett el, az utókornak szánt magyar és német nyelvű Pál apostoli intéssel: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! azaz Alles, was ihr tut, geschhe in Liebe!
A diakóniai központ tervét Kali Ellák készítette, a munkálatokat Gálfi József Attila helybéli vállalkozó és csoportja vállalta fel. Úgy tervezték, hogy idén tető alá kerül az épület, jövőben a vakolással, szigeteléssel, nyílászárók behelyezésével folytatják, majd a harmadik évben berendezik az épületet.
Jelentős svájci támogatás
– A tervek, a költségvetés elkészült, kezdődhet a munka. Saját anyagi lehetőségünk viszont nem éri fel a tervet, hiszen az előző építkezés teljesen kiürítette az egyház kasszáját. A bubikoni-wolfhauseni testvérgyülekezet azonban vállalta, hogy 70.000 euróval támogat bennünket. A gyülekezet tagjai saját jövedelmükből áldoznak e célra. A svájciak megtanulták a gulyásfőzés fortélyát, és otthon olyan eseményeket szerveznek, ahol bergenyei képeslapokat árulnak, pénzt gyűjtenek, amit a diakóniai központ építésére adományoznak. A svájciak is felmérték, hogy gyülekezetünkben, amelyben hetvennél több hetvenévesnél idősebb ember él – sokuk előrehaladott koruk miatt már nem képesek ellátni magukat – mekkora szükség van egy olyan intézményre, ahol megkönnyíthetik ezeknek a személyeknek a háztartási gondjait, ahol nappali foglalkoztatásra fogadják őket, ahol ebédet főznek, ahol automata mosógéppel kimossák a ruhájukat, ahol szóba állnak, ahol törődnek velük – mondta Domahidi Béla, a gyülekezet lelkésze. Hozzátette, hogy a nappali foglalkoztató, a konyha, fürdő, mosókonyha mellett az épület emeleti részén két szociális lakást is kialakítanak. A régi épület egyik termét ifjúsági teremnek szánják, hogy az ifjúság is barátságos környezetben bonyolíthassa tevékenységét.
A rendkívül barátságos svájciak, köztük Esther Kägi, aki az „erdélyi csoport” lelkes tagja, sorra látogatták azokat a bergenyei családokat, akikkel az évek során barátságot kötöttek. A bubikon-wolfhauseni gyülekezet otthon maradt tagjainak gondolatait a templomban tolmácsolták és felolvasták Thomas Muggli lelkész, Thomas Illi gondnok és Kaspar Wegmann levelét, amelyben megerősítették: a mezőbergenyeik továbbra is számíthatnak támogatásukra és barátságukra. A bergenyeiek pedig mindezt vendégszeretetükkel hálálják meg a jövőben is.
Mezey Sarolta
Népújság, 2010-07-27 |
