 Vasárnap harmadszorra került sor a tízévenként tartott falutalálkozóra Vadasdon. A falu (románul Vădaş) Marosvásárhelytől 23 km-re délkeletre, Havadtőtől északra 3 km-re fekszik a Havad-patak völgyében. Határában a községközpont Havad felé egykor a hagyomány szerint Telekfalva nevű falu állott, amely elpusztult. Várat is említenek ott. 1756-ban 44 család, azaz 216 lélek alkotta református gyülekezetét. 1910-ben 542 református magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 389 lakosából 381 magyar és 8 cigány. Székely Ferenc Vadasdi krónikája szerint 2010. július 25-én 352 lakosa volt, ebből 60 cigány. Református temploma gótikus eredetű, helyette azonban 1886-ban újat építettek, a régiből csak egy szemöldökkő maradt. A település szülötte volt Jakab Ödön (1854-1931) költő, író, irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1912-1914 között itt volt pap Donáth László (1883 - 1967) novellista, a Kemény Zsigmond Társaság tagja, a Zord Idő és a Pásztortűz munkatársa.
Vasárnap tíz órakor érkezett Kató Béla református püspökhelyettes Vadasra. A parókián Csalóka Zoltán küküllői esperes, gyulakuti lelkész várta. Addigra az iskolában berendezett Molnár Dénes-képtár is megtelt, az érkezőket Velencei András ny. tanító köszöntötte, majd Székely Ferenc beszélt Molnár Dénes grafikus, festőművész életéről és munkásságáról. Az istentiszteletre olyan sokan érkeztek, hogy a tömeg egy része be sem fért a templomba. Igehirdeté-sében ft. Kató Béla többek között ezt mondotta: „Áldozatkészség és áldozathozatal nélkül nincs élet ezen a földön. Nem volt élet ezelőtt ezer esztendővel sem. A századokon keresztül, akik ezt a földet lakták, mindig valamiképpen áldozatot hoztak azért, hogy az élet fennmaradjon. Az ember akár a Holdra is költözhet, vagy a tenger mélyébe is alászállhat, a csillagokban is, a vízben is, egyformán: csakis az áldozathozatal fogja fenntartani és megtartani.”
Csalóka Zoltán esperes köszöntötte a hivatalosságokat és a gyülekezetet, majd Jakab Viktor helybeli lelkész üdvözölte a vendégeket, és ismertette az elmúlt tíz esztendő fontosabb eseményeit, népmozgalmi adatait. Veress Gergely, Havad polgármestere köszöntőjében kitért arra, hogy jó volna a tízéves időt ötre hozni, mivel egy-egy ilyen találkozás nemcsak lelkiekben hoz feltöltődést, hanem a falu arculatát, külső képét is jótékonyan befolyásolja. Székely Ferenc a presbitérium nevében mondott köszöntőjébe szőtte az alkalomra készült versét is: „Látod, itt vannak fiaid, Vadasd, / fogadd őket kedvesen, öleld át! / Emlékekkel tarisznyálva hozzák / a gyermekkor édes akácillatát. // Hozzák a reggeli harangszót, / a déli szellő pajkos nevetését, / az újkenyér ízét a nyárban, / szomorúfüzek féltő remegését. // Az első szerelmes ölelést, / a suttogva kimondott szót, / az éj csöndjének titkait, / a fölragyogó hajnalcsillagot. // A vén zádokfa most is áll, / rám köszön, elbeszélget velem. / Alatta porlad a múltunk, / a csontokba kódolt történelem. // És itt vannak, nézd csak, / a Péter-kerti gazdag almafák, / eredj bátran, keresd meg rajtuk / kópéságod megannyi lábnyomát. // Hazajöttek a fiaid, Vadasd! / Itt állnak szívdobogásos csendben. / A múlt helyett, mit itthagytak egykor, / reményt visznek – hű szeretetben.”
Szerkesztőként szintén Székely Ferenc mutatta be a Vadasdi krónika új, bővített kiadását, melyet a Silver Tek Kiadó a templom közelében kínált az olvasóknak. Hármasával-négyesével vitték, néhányan már csak úgy juthattak hozzá, hogy összeállítója az otthonából hozott példányokkal pótolta a hiányt. A hazatértek közül Kutasi Mihály ny. tanár kért szót. Szolgált a református gyülekezeti kórus. Székely Enikő kántornő felolvasta Papp Lajosnak Az én Miatyánkom című versét, Soó Magda diáklány pedig Jakab Ödönnek A mi harangjaink című, sokat idézett versét, amelyben ez áll: „Mehetek én a föld bármely szegletére. / Messze tartományok idegen helyére, / Nagy tengerek, bérczek zárhatják el tőlem / Az én kis falumat, az én szülőföldem: / Mégis minden ponton / Mindig hallom, mikor harangoznak otthon/”
Az eltelt évtizedben 43-an születtek és 59-en hunytak el Vadasdon. A jelenlévők egyperces csenddel adóztak az eltávozottak emlékének. Nemzetiszín szalagos koszorúkat helyeztek Simon Elek templomépítő lelkész, Sántha József kántortanító, Kovács János lelkész, Kovács Gyula kántortanító sírjára, és megkoszorúzták a két világégésben elpusztult vadasdi hősök emlékművét.
A délutáni „itthonmarasztaló” lírai összeállításban Petőfi Sándor, Ady Endre, Wass Albert, Pósa Lajos, Kányádi Sándor, Magyari Lajos, Molnos Lajos verseit szavalták a diákok, az elemi tagozat tanulói pedig előadták Benedek Elek A prücsök című színdarabját. A műsort Jakab Erzsébet és Székely Teréz tanítónők szervezték.
B. D.
Népújság, 2010-07-27 |
