„…Tanítványai ezt mondták (Jézusnak): ’Lakatlan hely ez, és az idő már későre jár. Bocsásd el őket…’ ’Ti adjatok nekik enni!… Hány kenyeretek van?’ ’…Öt kenyerünk van, meg két halunk.’ Mind ettek és jól is laktak. Ötezren voltak…” Márk 6,35-44

A kenyérszaporítás története, érdemes végig olvasni. Érdekes, Jézus működése elején elutasítja a sátáni kísértést, hogy a köveket változtassa kenyerekké. Itt is probléma származott belőle, János leírja, hogy azután tömegesen mentek hozzá, több kenyeret várva, s haraggal hagyták ott Jézust, mikor nem szolgálta ki őket. Két okból adott most a tömegnek csodásan szaporított ennivalót. Megsajnálta, s a tanítás mellé kenyérrel is ellátta őket. De ugyanolyan fontos volt a tanítványok kioktatása is. Képzeljük el elképedésüket a képtelen parancsra: „Ti adjatok nekik enni!” Miből, mikor nekik sincs? Ez ma is a keresztyének nagy kérdése. Meg kell tanulnunk, hogy mindig elég az, amit Isten nekünk ajándékoz, akármilyen nagy feladatra, ha benne bízva és az ő parancsa értelmében merünk cselekedni. Ezt nem hiszik el ma a régi keresztyén országok keresztyénei, azért jutnak csődbe. De teljes bizalom nélkül nem is lesz eredménye! Ez nem bűvészmutatvány, amit minden este meg lehet ismételni. Higgy és cselekedj, ahogy az apostolok az öt kenyeret Jézus kezére adták és csodálkozva bár, de híven osztogatták a tömegnek. Mindenki bizonyságot tesz róla, aki hittel megpróbálta!

Uram, én is láttam, hallottam, amikor néhány bátor hitű ember nagy fába vágta a fejszéjét, pedig semmi biztosítéka nem volt a te ígéreteden kívül. És a te ígéreted elégnek bizonyult. Mindig  megvolt minden eszköz, legkönnyebben a szükséges pénz a munkához. Mégis olyan nehéz egyedül benned bízva nagy dolgokat merni. Add meg nekem is ezt a hitet, hogy én is bizonyságot tehessek: ma is ugyanolyan erős a te hatalmad, ha tanítványaid élni mernek vele. Annyi nyomorúság van körülöttünk. Tenni kellene már valamit. Te szólj, hogy ne legyünk gyávák, mert te állsz mellettünk. Ámen.