III. Öregen, betelvén

A Biblia az öregséget, az öregedést a „hélikia” kettõs jelentésû szóval fejezi ki. Jelenti a testi növekedést is a szó fizikai és biológiai értelmében, s ugyanakkor a lelki fejlõdést is. Tehát van testi és lelki, mennyiségi és minõségi jelentése. Ezt a földi életet nem arra kaptuk, hogy megöregedjünk, hanem, hogy megérlelõdjünk lelkileg, miközben csöndesen öregszünk. Nem az a lényeg, hogy menynyit töltünk el itt a földön, hanem, hogy mivel töltjük el azt az idõt. „Meghalt jó vénségben, öregen, betelve az élettel.”  Kicsoda az élet? „Én vagyok a feltámadás és az élet” - mondja Jézus. Az öregedés célja nem az, hogy egyre többet keseregjünk azon ami már nem mûködik jól, ami régen örömöt szerzett, most csak panaszos, hanem a lelki kincseink át folyjanak rajtunk és azokkal tudjunk szolgálni másoknak. Mikor kezdõdik egy ember életében a megöregedés?  Isten munkája bennünk az által mutatkozik, hogy szüntelenül megújít, formál. Aki ezt engedi, igényli, kéri és örömmel fogadja, az sohasem öregszik meg. A bajok sokasága abból adódik, hogy megreked valaki a múltjában, nem fogadja el a körülötte levõ változást, nem érti meg a környezetét, hanem csak az övé jó, tökéletes. Az öregedés ott kezdõdik, amikor Isten szavára sem vagyok hajlandó változni. Megállapított tény, hogy akik nyugdíjba vonulnak és meglátják, hogy a megváltozott helyzetben is van amiért élni, szolgálni, égni, azok megtartást kapnak, míg a megüresedett életûek meghalnak. Megtanulni sugározni, amihez hetven-nyolcvan éven keresztül hozzászoktunk, azt kiengedni a kezünkbõl, de átengedni magunkon a mennyei erõket. Hol kezdõdik a rossz értelemben vett öregedés? Amikor teljesen a testével van elfoglalva, amikor csak az érdekli, hogy ki milyen gyógyszert szed, kinek milyen tünetekben jelentkezik a betegsége. Csak az étrendje, a kényelme, a nyugalma. Ez mind lefelé húzó erõ. De van egy felfelé húzó isteni erõ is, ha ezt elfogadod, akkor kevésbé érzed a testnek a súlyát. Gondoljunk Illés prófétára. Pláton ugyanazt mondja, hogy „Félj az öregségtõl, mert nem egyedül jön.” Igen, sokan jönnek, és támadják az embert. De az mégsem azt jelenti, hogy mindnyájan tehetetlen öregekké válunk. Tiziano száz éves korában  még festett, és szólt, hogy most kezdem érteni a mûvészet értelmét. Schweitzer Albert még 80 éves korában gyógyított. Tudjuk, hogy mennyi erõ rejtõzik a várásban, a reménységben. Nem kell lemondani. (Simeon fõpap) A beteljesedésben örvendezni. Örüljetek az Úrban.

Id. Antal István ny. ref. lelkipásztor
Erdővidék, 2010-02-01